A műköröm története
A körmök ápolása és változatos formáinak kialakítása nem új keletű dolog. Már egészen régről, időszámításunk előtti harmadik évezredből maradtak fenn erre utaló feljegyzések, leletek. A történelmi korokban az ápolt, színezett vagy éppen extrém hosszúságú körmök viselése luxusnak számított, mivel a magasabb társadalmi helyzetben élők ezzel szimbolizálták gazdagságukat és jólétüket.
Az újkortól napjainkig
Bármennyire is hihetetlen, már az ókori ember is különféle megoldásokat talált ki körmei meghosszabbítására, illetve pótlására. Egyiptomban a fáraók hosszú, aranyozott pótkörmöket készítettek, melyekkel ragyogó isteneikhez szerettek volna hasonlóvá válni.
A nemesek körmeik szépítésére hennát használtak.
A királyok, királynők körmüket mélyvörösre, az alacsonyabb rendűek halvány színűre festették.
Időszámítás előtt 3000-ben Kínában méhviaszból, zselatinból, tojásfehérjéből és gumiarábikumból készítettek körömfestéket. Időszámítás előtt 600. körül a kínai császárok aranyra és ezüstre, a XV. századi Ming dinasztia tagjai pedig feketére és vörösre festették körmeiket.
Az időszámítás előtti ötödik évszázadban az indiai nők körmeiket egy rovar váladékával, illetve hennával festették.
A görög kultúra legendás szépség-tisztelete halvány nyomokban őrizte az egyiptomi hatást. Az ókori rómaiaknál és görögöknél eleinte csak a férfiak manikűrözték körmeiket, lábápolásra külön rabszolgákat tartottak. A kézkörmök festésére hennát, arany és ezüst színezéket használtak. A korai Róma, Babilon, és Egyiptom katonai vezérei ajkuk színével azonosra festették körmeiket csata előtt.
Később hosszú ideig csak a hennával való színezés maradt körömápolási módszerként. (Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Törökországban a hennával való festés mind a mai napig fennmaradt.) A leletek szerint a XVII. században azután Júdeában egy igen fájdalmas körömápolási eljárást vezettek be, a körömmátrixba tű segítségével juttattak festékanyagot, mintegy tetoválták körmüket, így ezután az festve nőtt tovább. A középkor embere nem sokat törődött testápolással, de a 15-16. században, a reneszánsz idején ismét előtérbe került a test, a testápolás.
Az első műkörmök
Körömhosszabbítással már ókori eleink is próbálkoztak. Azonban az első modern műkörmöt, egy körmét rágó fogorvos alkalmazta. Saját körömszéleire ragasztás nélkül helyezett fel körmöket, így azután azok nem bizonyultak tartósnak. (A fogorvosok technikáiból azóta is sokat merít a műkörmös szakma.)
A műkörmök térhódítása az 50-es években, a filmiparnak köszönhetően kezdődött. A színésznők a filmfelvételekre valódi körömből készített vendégkörmöket ragasztottak. Ezeknek tartóssága azonban rövid volt, ezért a körömtechnikusok segédszövetes ragasztótechnikával próbálkoztak.
A műkörömépítés technikája azóta is folyamatosan fejlődik és változik. A divathullámok egy-egy színt, technikát vagy formát felkapnak, másokat elfelejtenek, vagy éppen újjáélesztenek.